Fogadj el

Fogadj el, enyém ez az út

Majd ha egyszer elbukom

Szemedben a rút konokság

Megmondhatja, én tudom,

S szóltam én hogy ez lesz

A veszted. A szabályokat

Sohasem szeretted.

Tudod régen én is hittem benne

S bár még ma is ilyen hitem lenne

Hogy van valahol és figyel

Egy angyal ki értem felel

Ő vigyázza minden botló léptemet.

De a létnek vége lett.

Miért, talán kérdezed

Miért hagytam el magam

Rosszul ismersz, kiforgatod

Minden kétségbeesett szavam

Biztass hát és kívánd azt

Hogy utam boldog véget ér

Sűrű port hoz maga után

A múltból feltámadó szél

Ne ítélkezz felettem

Azt, hogy én ki lehettem

Volna csak az mondhatja meg,

Ki látja, hogy a lelkem fellebeg

A messzi felhők kék havába

Csak szólna már az a harang

Szívet tépőbb-e a hang, ha most

Nekem zenél? De a lelkem

Még akkor sem fél, ha a te igazad

Küldi kárörvendő levelét

S elveszíti kenyerét a szív.

Fogadj el, s ha hív egy másik

Útvesztő, ha itt lesz az idő,

Én mutatom majd az utat

Ha lelkem érted jő.

Mindenkinek jut egy élet

De semmi több, ezt ne feledd

Egy lelked van, s hol a tested,

Ott van a helyed.

Hol szív dobog, és úgy dobog,

Hogy csak te érted meg

Hol úgy látod a világot,

Ahogy csak neked lehet.

Fogadj el, az én utam

Az én bukásom lesz

És ha mégis, talán mégis

Boldog vége lesz

Ha győzelmemnek koronája

Az én fejemre száll

Vigaszodként kapd meg azt

Mi joggal neked jár

Ám ítéleted ne oszd ki

Míg azt nem mondhatod

Elsőként ért célba

Bolond játékvonatod

Mert feltűnő, de

Szomorú a látszatgyőzelem

S félek, talán rosszabb sors jut

Neked, mint nekem.