Történelem

Gondolkodtam sokat-sokat

Miért nem látok boldogokat

Minden szó mi hozzám ér

Kongó, sötét, üres tér

„Történelem fonalát, ha végigjárod

Bánatodra válaszaid megtalálod”

Így szólított meg egy szellem

Mit tehettem szava ellen?

Hátranéztem a messzeségbe

Világunknak kezdetére

Végigjártam minden évet

Fényt, homályt és sötétséget

Láttam jót és néha rosszat

Mindent, mit a sors kioszthat

Mégsem tudtam, nem értettem

Miért hunyt ki a lét szemedben?

Hová tűnt a sok mosoly?

Mi vett rá, hogy mást okolj?

Nézz csak végig minden verset

Öreg, elunt költeményt

Vidám lesz, nem láttál szebbet

Vigaszt nyújt és szép reményt

Nézz meg aztán figyelmesen

Néhány modern alkotást

Sír a költő keservesen

Hallod-e a zokogást?

Régen, ott a múlt időkben

Véres, szörnyű esztendőkben

Nem tudtátok emberek

Mi lesz egyszer veletek

Meghal majd a hit, s az élet

Nem fest mást, csak undok képet

Nem tudtátok, értettétek

Ami volt, azt szerettétek

Gonosz, jó, az mindegy volt

Élt az élő, s holt a holt

Most a világ máshogy mesél

Bűn, fájdalom az égig ér

Nem tudjuk, hogy mi lesz velünk

Nem bízunk, s nem reménykedünk

Ami rossz volt, még rosszabb lett

Minden jónak nyoma veszett

Panasz csak az életünk

Tovább már nem léphetünk

Tükörrel nézz az emberre

S meglátod a bánatát

Nincs ideje a lét-szerepre

Elveszíti önmagát

Nincs mosoly, és a fáradt költő

Siratja azt, mi régebben volt

S bár hosszabb ma az emberöltő

Holt az élő, s élő a holt