Itt nyugszol
Itt nyugszol
Fájdalom, ó, így szól a kő
Ártatlan és kétkedő embereket
Éltető gondolat. Ha elszakad
Minden hited, még tovább
Hiheted: megmarad emléke
És nem lesz vége, de ó, halld
A varjú csap most zajt
És kikaparja, átformálja a követ.
Károg rád a fekete követ –
A Halálból jövet. Mely üzenet az
Melyet elszavalsz, és azt hiszed,
Gőgös fejjel úgy hiszed,
Vigaszoddal eltörölted
Vérző-égő könnyemet?
Van tovább, hát válaszolj
Merre visz az út, a hold
Merre menjek, el ne vesszek
Elfelednek feledékeny emberek
És egyedül leszek, akárcsak te
Föld mélyéről nevetve száll
A mosolyod. Mikor fogod újra
Azt írni nekem, csak bátorság kell
És újra kezdhetem… egy új helyen?
Érzed-e, ha ott vagyunk,
Nézünk csak, és nincs szavunk
Mit neked mondhatnánk. Mert
A föld szakadt rád, míg az ég szakadt miránk.
Mi dolgod, és hogyan nyújtod
Jobbod azoknak, kik hiszik, hogy
Valahol ott vagy, és mesélsz az angyaloknak,
Ahogy nekünk meséltél… amíg még éltél.
De néma már, szinte halott
Üres csöndes falevél dallamok
Szólnak csupán
Képtelenség, de a te neved áll a fán
És nem értenek, nem szeretnek
Beléd többé emberek
Neked ők a szellemek
Itt nyugszol, csak így ismerjenek.
|