Városi séták
Városi séták
Sétálunk veszélyes utakon
Szép városban, parkokban
Én, a néma fogadalom
Elvész a csönd a hangokban
Mesék vesznek körbe engem
A múlt feléled, s egy látomás
Átkölti a látott tájat bennem
Minden kor egy új állomás
Én, a néma csak megyek
Hallgatom a szép mesét
Egyház, egyetem, épületek
Lerombolták, eladták, átépítették
Itt volt régen, ma már nincs
Ilyen volt és olyan lett
Egy műemlék, nemzeti kincs
A modern világ a múltba vet
Újabb mesék, a gyerekkor
Itt állt egy kávézó, itt mulattunk
Egy bank és egy régi, nagy szobor
Majd tovább visz minket utunk
És most a jövő, az ábrándos kép
A múltat gyors feledésbe űzi
És amint átvette drága helyét
A történet szálát tovább fűzi
Itt épül egy ház, jövőre kész lesz
Egy sportközpont, egy iskola
Az ember ilyenkor lassan végez
Dolgozik, hogy szép legyen otthona
És ott egy irodaház, egy magas torony
Az egekig ér majd, nézd ott a képen
Kék színű lesz, és sötét, mint a korom
Azért csillogni fog az erős napfényben
Így megy ez, napokon át csak mese
Jó, hogy valaki tudja a régi meséket
Tán én sem leszek teljesen elfeledve
Lesz egy mesém, és benne tovább élek
(Városi sétáink emlékére)
|