Az új világ

A Múzsám kézen fogva vezeti tollamat

Keridwen hangja ismét engem szólít

Nincs bennem más, csak egy gondolat

Először csak suttog a papír, végül ordít

Serceg a tinta, ahogy szavak születnek

Bölcsesség hátán bölcsesség nő

Kozmikus istenek új embert teremnek

A jin és a jang, a férfi és a nő

Az új ember más lesz egy más világban

Egy másik kor, egy örök Édenkert jő

Ahol nincs kígyó, s a bűnös tudásban

Nincs semmi jó, és az alma mérgező

Ezen a helyen, itt olvassák művemet

Egy verset, egy dalt, egy költeményt

Keridwen nevetve engedi el a kezemet

Te magad is tudod, hogyan írj reményt

Ekkor egy új legenda tör fel a múltból

Elfeledték, most mindenki erre figyel

Mint egy vödör víz a legmélyebb kútból

Lassan ér ide, és gyorsan tűnik el

A legenda egy régi korról mesél majd

Ahol az emberek gonosz teremtmények

Az angyalok csak sírnak, és halld:

Nem segített senki a reménynek

De ez a kor más lesz, az új világ

Itt a remény segít majd az embereknek

És nem tép majd téged a szomorúság

Így lesz vége a küldetésemnek