Reményt adni

Most nincs napsütés az égen

Egy fa sírja százéves bánatát

A csend sikít a néma légben

Szilánk szakítja a múlt mosolyát

De itt vagyok és írom a lelkem

Alkotóként nagy bennem a hév

Ám a valót kiáltani nem merem

„Or else you will dig my grave”

Én itt vagyok és írom a reményt

Dalolok neked, hogy erőt meríts

Emlékszel a fára, mi az égig ért?

Csodát tennék, de kell, hogy segíts

Eső mossa a szürke tájat odakinn

A durcás élet megint felhőt sír

Az arcom a szenvedők felé tekint

Kezem a megtört emberekért ír

Reményt adni valakinek, ki a jót

A szép álmot már nem láthatja

Olyan, mint kimondatni a szót

Egy némával, ki hangját nem adhatja

Mégis én itt vagyok, és elhiheted

Egy élő példaként állok előtted

És nem szeretnék hazudni neked

Bízz bennem, ennyit kérek tőled.

Én sem hittem mindig a reményben

Tövis bizonytalanság szúrta szívem

Majd rájöttem, lassan megértettem:

Előbb hinni kell, csak aztán lesz hitem

A boldogságot csak úgy érhetjük el

Ha a remény oszlopként tart minket

De ha te a reményben nem hiszel

Úgy önként tartod bilincsbe kezeidet

Az elkeseredés börtönében élsz majd

Örökké emészt saját tehetetlenséged

És kevés lesz a szó, hogy meghalld:

Te magad vagy saját legfőbb ellenséged