A bánat

A bánat akárkit megtalálhat

Harapása gyilkos betegség

Néha nincs, mi reményt adhat

És hátat fordít nekünk az ég

Olyankor minden üressé válik

Fekete térben némán ülünk

Nap nincs, mi könnyet szárít

És a csendben megsüketülünk

A világ szép ott messze tőlünk

Éli vígan boldog mindennapjait

Nincs benne semmi mibelőlünk

A szél elfújja a fájdalom szavait

De tudod, a bánat, az sem örök

Egy átmenet, egy rossz állomás

A bú porcelán, s ha összetöröd

Eltűnik előled a keserű látomás

Nézd meg, a nap süt, az élet vár

Hazudd azt, hogy minden szép

A bánat nem öl, ő nem a halál

Hiába szúr beléd ezernyi kést

Nézz magadba, s lásd az életet

Felejtsd el azt, mi mardos téged

Hessegesd el minden kétségedet

És nézd, ahogy a lelked újraéled