A lantos

A múzsa csókja száll az égben

Szeleken süvítve szerte széjjel

Pacsirta dalol, s a dallam szaván

Szavalja szépen szép muzsikám

A lantos regél csak csendben szól

Csilingel a fűzfa a fellegek alól

A hold kék s a csillag arcába süt

Kergeti és felkelti az égi derűt

Tarka tövis a rózsán mesél

Mondát szül, és csodát beszél

Mindig tudja, merre visz az út

Magasban, mélyben elűzi a bút

Egy angyal gyermek gyújtja a fényt

Gyönyörű lánggal felcsapó reményt

Forró éjben a farkas szeme szürke

Felordít némán a füsttől menekülve

Ember nem mer erre keveredni

Mesét félve próbál messze menni

Kerüli az álmot, az aranyos átkot

Álmodik mégis, átkos valóságot

Cinege ciripel pici hegedűvel

Hajnali hurrikán hangja zúg el

Egy falevél lehullik a zörgő ágról

Kibújik egy bogár a bordó gombából

A múzsa újra útra kél kelet felé

Madár mutat utat az újabb nap fölé

Vörös virradat takarja el a varázs álmot

Lant nem szól, és nem dalol álomvilágot